Tisztelt Ünneplő Közösség!
Meghatottan állok itt önök előtt, hiszen látni láthattak, lehet, hogy képben vagyok. Én a városvédők csapatában szolgálom szeretett településünket.
Körültekintve ezen ünnepi hangulatú és arcokat látva szinte már szakrálissá válik-e hely, ez a tér, ahol annyi sok szép esemény részesei lehetünk. Rajtam kívül nem túl sokan mondhatják el azt, hogy 1945-ben itt milyen események zajlottak. '50-ben ezen a színpadon Gulyás György vezényelte az egykori tarhosi iskola híres kórusát. Történtek itt nagy dolgok '56-ban, aztán a kultúra, a képzőművészet, a zene hajlékává vált, itt találkoztak az alkotók és a rajongók, a közönség.
Békés múltjának, történelmi levegőjét is sugározzák e falak. A fiatalok nyilván másként élik át ezt a hallott mondatot. Ide ünnepelni, jönni jó. Az a közösség, amely tíz éve arra vállalkozott, hogy őrzője és terjesztője lesz a magyar hagyományoknak és kultúrának, a békési hagyományoknak, a Békés megyei hagyományoknak, nagyon rászolgált, hogy e helyen ünnepeljen. A Nefelejcs Egyesület vezetői és tagjai ezekben a napokban is lázasan fáradoznak, időt és erőt nem kímélve hogy megajándékozzák a feléjük forduló békésieket, akik várakozással teli örömmel akarják újra meg újra átélni és sajátosan szívélyes meleg hangulatú tavaszköszöntő Nefelejcs Vigalmat. Az ünnepekhez hagyományosan kötődik az ajándékozás szokása. A jó ajándék személyre szabott, odafigyelésre szól. Nagyon erős motívuma a meglepetés. Jó érzés együtt örülni érzelmileg, valaki felé fordulni. Ilyen eszmére jöttünk most el, hagyománnyá váló elismerés kifejezésére, a Nefelejcs Díj átadására.
Aki erre az elismerésre rászolgált, az kiemelkedően sokat tett a helyi értékek feltárásában, megőrzésében, közkincsé tételében. Segítette a lokálpatriotizmusunk erősítését, a szülőhelyhez kötődő érzést. Ennek a díjnak a rangját az elismerők adják. A Nefelejcs Egyesület valamennyi tagja önzetlen tevékenységükkel nagy szolgálatot tesz a békésieknek. Mindenkor, heteken át készülnek, munkálkodnak - nem kevés anyagi jellegű gondokkal - azoknak a rendezvényeknek a megvalósításáért, amelyek mára sikerek nyomán várva várt alkalmak, a Nefelejcs Vigalom, a Tökmulatság, a Luca-játszóház, a kézműves kiállítások. Ezeknek az eseményeknek a legszebb vonása, hogy a gyermekek is aktív részesei illetve élvező, mindannak ami történik.
Kitüntetettünk itt él közöttünk nyolcvan éve. Egy példás életű férfijú, párjával, ide kötődő gyermekeivel, unokáival, dédunokáival. Áldás lett élete számunkra. Köztiszteletben áll és szeretet veszi körül. Kiérdemelte. Az élete szolgálat volt. A családjáért mintaszerűen, a közért szinte sokáig észrevétlenül. Szerénysége a lényéből fakad. Van mire szerénynek lennie. Annyi kincset és értéket halmozott fel, szellemiekben és tárgyakban Békésről, ami egyedülálló. Hajlékát maga építette, saját karakterére. A falak között tetten érhetők két keze által született eszközök, tárgyak. A tereket a tárolókat a gyűjtemények betöltik. Múltunkat, a város múltját őrzik az írások, a képek, a térképek, a kiadványok, a szakdolgozatok vagy a városban alkotó képzőművészek munkáinak egy-egy darabja. Ezek kincsek. A forrásértékük azok előtt lesz majd igazán nagy érték évtizedek múlva, akik majd kutatják, újra és újra megalkotják Békés történetét. Hiszen előzmények is vannak bőven, de mindig elölről kell kezdeni. Kérdezem, kinek jutott eszébe Békésen 40-50 évvel, hogy nap, mint nap rögzítsen eseményeket, készítsen fotókat az álmos településünkön, ahol alig történt valami jó. S ezt folytatja napjainkig. Szisztematikusan, módszeresen, józan logikával. Abban, hogy Békés, mint épített környezet, ilyen arculatúvá formálódott, láthatatlanul jelen van az ő szakmai munkája. Országosan ismert és tekintélyes építészek elfogadott partnere tudott lenni 30 éven át, míg a Békésen rendezett Népi Építészeti Tanácskozások éltek. Azoknak szervezője, előkészítője és az utóéletének gondozója is volt. A békési városközpont mindannyiunk büszkesége, a főtér szinte egyedül álló érték és minta a magyar településkultúrában. Békés lakható, szerethető kisváros általa is lett.
A díjazott nem tagja az egyesületnek. Élete során egyetlen szervezetnek volt tagja, a bélyeggyűjtőkének. Ez volt az ő igazi önmegvalósító terepe. Ajánlom figyelmükbe a Békési Kalendárium 2012-es évfolyamának számát, a vele készített interjúban elámulhatunk azon az életteljesítményen, amit a bélyeggyűjtés területén ott a riportban megtudhatunk. Egész életében megőrizte szuverenitását. Közszolga volt, az építészet sok szakhatósági ismeretének értője, hatósági jogosítványokkal. Úgy volt hivatalnok, hogy kívülről tekintett feladataira és a felettesére is. Elveiből nem engedett. A városkép megőrzése érdekében – személyes tapasztalatom – tudott nemet mondani lobbizó uraknak és elvtársaknak.
Sokan ismerik őt. Személyisége kisugárzó, erős, életteli. Valóban van humora. Kérdezem, látták-e már egyedül megjelenni a közélet eseményein? Aligha. Felesége, igazi társa, kéz a kézben élik minden napjaikat és megállás nélkül tevékenykednek. Egyek ők, szinte már hasonlítanak egymásra. Kedvességét, mosolyát és szeretetét ezernyi bölcsődés apróságra pazarolta el párja – hadd ne mondjam ki a nevét.
Minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő – gondolatot ez esetben igazolva látjuk. Tisztelt ünnepi közönség! Érveim nem fogytak el, igazolni igyekeztem a szándékot, hogy az kapja meg a 2016-os Nefelejcs-díjat, aki nagyon rászolgált. Itt van körünkben egy nagyszerű ember, nagyszerű tettekkel a háta mögött. Akinek független gondolkodása, jelleme legyen példa a közért szerepet vállalóknak. Legyenek ők is okosak, bátrak, gerincesek, túllátva önös érdekeiken, mint ahogy ő is élt. Ferenczi Sándor.
Békés, 2016. IV. 09.
Varga Sándor
