Élete első éveit Kárászon és Bélmegyeren töltötte. Az általános iskola utolsó három évét már Békésen, az akkori 3. Számú Általános Iskolában végezte el, ekkorra ugyanis szüleivel és nővérével együtt beköltöztek városunkba.

1972-ben érettségizett Békéscsabán, a Kemény Gábor Szakközépiskolában, az egészségügyi tagozaton. Ezután két évig gondozónőként dolgozott egy debreceni bölcsődében. Az itt töltött évek alatt határozta el, hogy kisgyermekekkel szeretne foglalkozni. 1974-ben felvételizett a Debreceni Tanítóképző Főiskolára. Tanítói oklevelét 1977 júniusában vette át.

A főiskolai évek alatt a Muronyi Általános Iskolában tanított képesítés nélkül. 1978-tól már Békésen, az akkori 2. Számú Általános Iskolában folytatta oktató-nevelő munkáját. Hivatását mindig nagy odaadással, szeretettel végezte. A gyerekek között nagyon jól érezte magát, az ez irányú elköteleződése mindinkább elmélyült. Jó kapcsolatot ápolt a szülőkkel, kollégáival. Tanítványai most is szeretettel emlékeznek kedvességére, korrektségére.

Gyermekei születése után nem a régi iskolájába tért vissza, hanem a békési Városi Könyvtárban helyezkedett el, ahol 1985-től nyugdíjba vonulásáig, 2012-ig könyvtárosként dolgozott.

A könyvtárban természetesen a gyermekolvasók kiszolgálása volt a feladata: könyveket ajánlott, kölcsönzött nekik, segítette őket eligazodni a könyvek világában. Pedagógiai végzettségét a könyvtárosi munkában is kamatoztatta: számtalan foglalkozást tartott, vetélkedőket szervezett és vezetett, pályázatokat írt ki.

Szakmai tudását folyamatosan gyarapította. 1988-ban gyermekkönyvtáros végzettséget szerzett az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjában, Budapesten. 1990-ben könyvtári kiegészítő szakon szerzett képesítést Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán.

1991óta vezetőségi tagja a KKDSZ Könyvtárosok Békés Városi Csoportjának. Mai napig tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, aktív korában tagja volt a Gyermekkönyvtárosok Szekciójának is.

Kollégái így méltatták munkahelyi tevékenységét: "Hivatását, munkásságát a gyerekekkel és a felnőttekkel való törődés, foglalkozás, életüknek szebbé, gazdagabbá tétele határozta meg."

Nyugdíjasként is szívesen tesz eleget felkéréseknek, például a Népmese Napján vagy a Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola által szervezett mesehéten rendszeresen olvas fel meséket a gyerekeknek.

Érdeklődési köre mindig sokirányú volt. Az olvasás és a könyvek szeretete mellett érdekli a komoly- és népzene, a népművészet is. A zene szeretetét valószínűleg a családjából merítette, hiszen testvére operaénekesként több híres szerepet megformált és éneklést is tanított.

Díjazottunk legkedvesebb időtöltése a népi hímzés, amelyet nagyon magas színvonalon művel. Szívesen varr békési szűrmintát, de kedveli a székelyudvarhelyi mintákat is. A magyar tájegységek hímzése közül jó néhányat kipróbált és sikeresen elkészített.

2007 és 2009 között elvégezte a békéscsabai Kézműves Szakiskola kézi és gépi hímző tanfolyamát.

2010 óta tagja Békés Megyei Népművészeti Egyesületnek, s már több mint tíz éve alkot a Békési Díszítőművészeti Egyesületben is.

Hímzései több országos, megyei és helyi kiállításon gyönyörködtették a látogatókat. Közelmúltban díjazott lett a szentesi "Rejtelmek, ha zengenek…" Alkotó pedagógusok régiós képzőművészeti tárlatán, ahol már több éve szerepel munkáival. Az idén gyulai és mezőségi mintájú terítőit jutalmazták.

Példaértékű a munka iránti alázata, kötelességtudata, egyszerűsége, kedvessége.

Négy kisfiú boldog nagymamája. Gyermekei távol élnek, de nyaranta az unokáktól hangos a ház. Legnagyobb unokája, Tomika örökölte a nagymama kézügyességét, már több alkalommal részt vett Békésen, a Tájházban rendezett

A gyermekek körében végzett kultúraközvetítő tevékenységéért, valamint a magyar népi kultúra megőrzéséért folytatott áldozatos munkájáért egyesületünk Sajti Mária Etelkát Nefelejcs Díjban részesíti.