Békésen született 1948-ban. Édesanyja háztartásbeli volt, édesapja gazdálkodó. Iskoláit Nagyálláson, a tanyasi iskolában kezdte, majd - amikor már második alkalommal is elvették a család kínkeservesen összegyűjtött vagyonát - Törökszigetre költöztek, ott folytatta tanulmányait. A hetedik és a nyolcadik osztályt már a Jantyik utcai iskolában fejezte be. Gyulán, az Élelmiszeripari Iskolában tanulta ki 1965-ben a hentes és mészáros szakmát.

1974-ben élelmiszer eladói, később szakács végzettséget szerzett. Dolgozott eladóként, majd szakácsként a Gépgyárban. Ezt követően a Nagyház Pince Borozóban kezdett dolgozni, és egészen 1993-ig tevékenykedett ott sokak megelégedésére.

1996-ban második helyezést, 1997-ben első helyezést, 1998-ban különdíjat kapott a megyei szakácsversenyen. Főzni a mai napig szeret. Mindig ingyen, az első hívó szónak készségesen eleget téve megy, s mikor megdicsérik szerényen mondja: „Véletlenül sikerült” vagy „Vannak véletlenek”. Jó szívvel főzött többek között a Hidasháti Állami Gazdaságban 1000 fő részére, de több alkalommal a Gazdanapokon, a Nefelejcs Egyesület rendezvényein, több városi - főként mezőgazdasági kötődésű – vállalkozásnak, nyugdíjas egyesületeknek amolyan „Csaviga módra”.

A rendszerváltás után őstermelőként dolgozott nyugdíjazásáig. A mestersége iránti alázata és elkötelezettsége szerzett neki nevet az egész országban. Kenőmájasának, disznósajtjának, zsírban abált szalonnájának az ország egész területén híre van. Hagyományos módszerekkel készült termékeivel találkozhatunk Balatonfüreden, Salgótarjánban, Kőszegen, Egerben, Szolnokon, Budapesten egyaránt, de előkerülnek a Parlament épületeiben dolgozók tarisznyáiból is. Temékeit kizárólag hagyományos módszerekkel készíti, adalékanyagokat sohasem használ. Kiváló ismerője szakmájának, aki 66 évesen is tele van tervekkel.

Szeret újítani, vallja, hogy sosem szabad megelégedni azzal, ami van. A szakmai továbbhaladás örök törvényének tesz eleget az előbbi állítást hangoztatván.

Tagja a Békéscsabai Kolbászklubnak, több évig dolgozott egyetlen békésiként a Békéscsabai Kolbászfesztivál zsűrijében.

Hosszú időn át végezett lelkiismeretes munkájáért 2013-ban „Békés Városért” kitüntetésben részesült.

Ízig-vérig lokálpatrióta, ő a Békési Újság „Észbontó” rovatának ötletgazdája. Egyike azon igazi jó szakembereknek, akiknek lénye és habitusa meghatározza településünk arculatát, hangulatát és milliőjét.

Városunk gasztronómiájában, valamint a Nefelejcs Egyesületben való aktív tevékenységéért Nefelejcs Díjban részesül Varga István, közismert nevén Csaviga.