A Nefelejcs Egyesület Irodalom és határterületei sorozatában szeptember 25-én a Szegedi Kis István Református Gimnáziumban a Magyarok Hollywoodban című előadására került sor. Sokan voltak kíváncsiak rá. Szegfű Katalin középiskolai média- és filmtanár a tőle megszokott magabiztossággal és ugyanakkor érzelmi fűtöttséggel fejtegette a témát.

Lugosi Béla és Bánky Vilma neve az idősebb generációnak mondhat sokat. Vállalt szerepeik rajtuk is ragadtak: Lugosi Drakula vámpírszerepében, Bánky Vilma az ünnepelt sztár szerepében. Ez utóbbinak a hangosfilm megjelenése vetett véget, mert kiderült, hogy Bánky Vilma bár nagyon szép, de a hangja gyenge. Más elfoglaltságot keresett hát magának, golfozott, s még nyolcvanéves korában is játszott. Ami viszont máig élteti, hogy egy alapítvány segítségével sokat jótékonykodott, s szépsége halványodásával bölcsessége megtartotta őt a jövőnek. A filmsztároknak kijáró dicsfény azonban csak keveseknek hozott boldogságot, megelégedett öregséget. Sokan nincstelenül, elfeledve végezték. Idős korukban alkalmi munkákból voltak kénytelenek megélni, mint például Johnny Weissmüller, aki pedig remek úszó lévén (ötszörös olimpiai aranyérmes) a népszerű Tarzan-filmek hőse volt.

Megtudhattuk azt is, hogy miért Hollywood a nyugati filmgyártás központja. „Itt mindig süt a nap” – fogalmazott az előadó. Viszonylag könnyű megszervezni a forgatásokat, mert az időjárás szinte mindig kedvező és a terepviszonyok változatosak.

A magyarok több hullámban érkeztek Hollywoodba, elsők között a Fox Stúdió névadó-alapítója Fried Vilmos (William Fox) és Zukor Adolf, aki a Paramount Filmstúdió atyja volt. Igazán sikeres utat járt be két operatőr: Zsigmond Vilmos (Harmadik típusú találkozások, A szarvasvadász) és Kovács László (Szelíd motorosok). Ők ezt az amerikaiak által lenézett technikai munkát művészi rangra emelték. Zeneszerzőként Rózsa Miklós vitte a legtöbbre, háromszoros Oscar-díjas lett. A Ben Hur című sikerfilm zenéjét is ő szerezte.

Nem felejtkezett meg az előadó a filmek producereiről és forgatókönyvíróiról sem. Két jelentős személyiséget, Joe Eszterhas (Elemi ösztön) és Andy Vajna (Die Hard) nevét említette. Mindketten ötvenhatos emigránsok, és kettejük nevéhez fűződik a Szabadság, szerelem című filmalkotás, amely a forradalom napjaiban játszódik.

Még emlékezhettünk a közelmúlt sztárszínészeire, akik szintén magyar gyökerűek: Tony Curtis (Van aki forrón szereti), Gábor Zsazsa (Moulin Rouge), Johnny Weissmüller (Tarzan), Paul Newman (A pénz színe), Peter Falk (Colombo). De az új generáció is sok tehetséget vonultat fel. A Steven King-adaptációk mestere: Frank Darabont rendező (Remény rabjai, Halálsoron), ígéretes tehetség Antal Nimród (Kontroll, Ragadozók, Viszkis), és vannak, akik már/még ott vannak Hollywoodban: Csókás Márton, Rachel Weisz, Drew Barrymoore, Mariska Hargitay, Adrien Brody. Mindannyiuknak a felmenői között magyarokat találunk.

Az este hamar eltelt, a vendégek megmártózva a fény és csillogás világában konstatálhatták, tehetséges a magyar: csak önbizalom, kitartás, szerencse és persze pénz kell hozzá. Ahogyan Cukor Adolf már száz éve megfogalmazta az álomgyárba érkező honfitársaknak: „Nem elég ha magyar vagy, de sokat segít”.

Gellénné Körözsi Eszter